A 10.M osztály fotós diákjai ellátogattak a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ahol sok értékes kép készült, melyekből utómunkálatok során izgalmas fotómontázsok születtek.
A 10.m fotósai: Babits Csenge, Badacsonyi Gergely, Balkányi Máté, Botlik Benedek Máté, Magyar Zsófia, Németh Emma, Ötvös Bulcsú, Pataki Anna, Szarvas Dávid, Tarnóczy Laura, Tóth-Gecse Viktória.
Petőfi Sándor eltűnését és halálát sok rejtély övezi, ebben a cikkben tisztázzuk, melyek a tények, és milyen elméletek jelentek meg a témával kapcsolatosan.
16 és 18 éves kora között tanulmányai után szolgált a Császári és Királyi 48. gyalogezredben, ahonnan végül testi gyengeségei miatt leszerelték. A forradalom kitörése után 7 hónappal kinevezték a 28. Honvédzászlóalj századosává. A harcokban nem nagyon vett részt, futárként szolgált inkább, de egy vita után lemondott századosi rangjáról. Márciusban újra harca jelentkezett Bem-nél és innentől részt vett a harcokban, ezután visszakapta rangját és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend 3. osztályát. Május 3-án őrnaggyá léptették elő, de ezután jött egy futárút, melynek hasonló kimenetele lett, mint az előzőnek, és végül lemondott rangjáról. Július 25-e körül újra találkozott Bemmel és újra csatlakozott a harcokhoz. A segesvári csata előtt megtiltották neki, hogy csatlakozzon a hadhoz, de végül ezt a parancsot megtagadva csatlakozott a csatához.
A csata első részében járunk, amikor orosz csapatok törtek be Magyarországra. 1849. július 31-én magyar részről óriási túlerővel szemben kezdődött meg a Segesvári ütközet a magyar sereg élén Bem tábornokkal, és mellette a főszereplőnkkel, Petőfivel. Mikor már Bem látta, hogy a csata vereséggel fog zárulni, akkor visszavonulót fújt, ami óriási fejetlenséghez vezetett, futott mindenki amerre látott.
Későbbi feljegyzések, és egy Lengyel József nevű katonaorvos leveléből tudjuk, hogy Petőfi a csata alatt a lőtávon kívül Fehéregyházán tartózkodott. Amikor az orosz lovas csapatok már olyan 1000 lépés távolságra értek, a nagy káoszban már Petőfi is futásnak eredt. Petőfi gyalog menekült, és utoljára Héjjasfalva felé menő úton látták élve.
Ez az elmélet arról szól, hogy Petőfit Szibériába vitték hadifogolyként és itt halt meg. Ezt az elméletet egy Barguziniban talált sír miatt kapták föl, amit végül nem lehet teljes mértékben bebizonyítani, mert rengeteg vizsgálatot végeztek és mindegyik más eredménnyel zárt (egyik szerint női a holttest, egy másik szerint férfi a holttestről van szó).
Ez a legenda egy valós létező orosz emberre épül Alekszandr Petrovicsra, aki egy ólombányában dolgozott Barguziniban, ahonnan csak akkor szabadulhattak a rabok amikor már teljesen elgyengültek, ez a Petrovics viszont nem csak itt dolgozott kényszermunkán, hanem mellette verseket írt és színházban szerepelt, amely a Petrovics név mellett a munkatáborban és a versek írásában is kötődhet Petőfihez, ha azt vesszük alapul hogy tényleg nem halt meg, és tényleg Oroszországba szállították. Ha ezt a verziót vesszük igaznak, és levezetjük itteni életét akkor megállapítható, hogy dédunokái nagyon hasonlítottak Petőfire, egyik lány dédunokájának ugyanúgy kiállt a bal szemfoga, mint Petőfinek és az arcvonásaik is megegyeznek, valamint Petrovics valószínűleg Európai volt mert az oroszokra nem jellemző arcvonásokkal rendelkezett. Valamint Petrovics olyan verseket írt, amik a honvágyról szólnak. Petrovics a sír szerint 1856-ban halt meg.
Ez a história Bem tábornok egyik tisztjének a naplójára épül, amelyet dédunokája hozott nyilvánosságra, amelyben azt írja Franz, hogy- „távcsővel láttam, hogy két kozák utoléri, az egyiknek sikerül megszúrnia. Megkerestük Sándort, térdsérülése volt hiányzott három ujja. Bekötöztük elláttuk, egy kocsira raktuk, és Segesváron egy házba vittük, és rázártuk az ajtót annak érdekében, hogy Petőfi nehogy a császár kezébe kerüljön.” ez azért érdekes mert a sírt, amit Barguziniban találtak abban a holttestnek is hiányzott három ujja.
Ez mindössze annyi, hogy Huzsik talált egy cédulát a csatatéren amire annyi volt írva- „Petőfi nem halt meg, elvitték az oroszok”
A Berguzini és környékén lévő könyvtárakban a kutatás alatt rengeteg iratot és dokumentumot találtak arról, hogy Petőfi életben maradt a csata után, még Jókai is írt Petőfiről az eltűnése után, hogy olyan hírek jöttek, miszerint Petőfi Oroszországban van. Ezt állítja egy orosz professzor is Alekszej Trivanyenko is. Az oroszoknak az elfogott magyarokról minden feljegyzés, papír megvan, de csak titkosították őket, és ezeket csak speciális kérelemmel lehetne megtekinteni.
A feljegyzéseket Hargitai Bence és Adú Levente készítette a 10.B osztályból
Sokan nem ismerik azt a fiút, akinek apja -vele ellentétben- ismert költő, Petőfi Sándor. Petőfi Zoltán 9 hónappal a forradalom kitörése után született 1848 december 15-én. Vegyesvallású házasságba született és ő anyja Szendrey Júlia vallását kapta, ezért katolikusnak keresztelték. Apja halála után Erdődön a nagyapjánál, majd Pesten mostohaapjánál Horváth Árpád történésznél nevelkedett. Gyámja 1869-ig nagybátyja, Petőfi István volt.
1865-től Szarvason járt evangélikus főgimnáziumba. Nem engedték neki, hogy vándorszínész legyen, de ő, Mezőtúrra vándorolt, majd beállt az ott lévő társulatba. A 7. osztályt el kellett hagynia, mert Petrovics István magával vitte Csákára, hogy magántanulóként folytassa tanulmányait. Második félévre be is íratta Pestre magántanulónak, hogy befejezhesse elmaradt vizsgáit.
1867 április 20-án Debrecenbe ment, ahol Lángh Boldizsár igazgató kezei alatt színész lett. Az igazgató jóformán csak azért viselte el, mert apja híres volt. Állítólag a fiú sokszor átaludta a próbákat, s mivel a hangja sem volt a legszebb, csak kisebb szerepekben kapott lehetőséget. A művészi pálya mellett próbálkozott versek írásával is, ezekből sok meg is maradt.
Petőfi Zoltán: Búdal
De meguntam már e hitvány életet!
Hiszen nekem nincs is senkim ki szeret;
Te vagy kis lány, te vagy magad egyedül,
Kinek szivén, sorsom miatt bánat ül.De nincsen is a világon senki sem,
Kiért olyan hőn dobogna fel szivem,
Mint dobog fel az teérted szép leány,
Akinél nincs kedvesebbem, csak hazám!És még te vagy, hü barátom, ki szeret,
Ki fönntartja én bennem még a hitet;
Ne volnátok, ma megásnám síromat,
Eltemetném velem együtt kínomat.Csákó, 1864. november 28.
Szegeden a Serház utcában lakott, ahol Juhász Gyula is élt. Jól beszélt franciául, fordításból tartotta fenn magát. Bár a szervezete nem viselte jól azt az életvitelt amit folytatott, a sok ivást, mulatozást és a szép lányokat, de lehet, hogy ezzel akarta elnyomni lelke sérüléseit, fájdalmait.
Szeged-Felsővárosban két színésznő csavarta el a fejét Zoltánnak. Az első Kocsiszovszky Jusztin lánya, Borcsa. Nagyon szerelmes volt, egyfolytában a ablaka alatt ólálkodott és szorongó szívvel hallgatta a zongoraszót, a lány igéző hangját. Sajnos Borcsa alig vette észre őt, végül nem is hozzá megy feleségül hanem Molnár Györgyhöz.
Zoltán a Nádor utca túloldalán vigasztalódott, szemközt Borcsáék ablakánál. Egy kórista lány lakott ott, Bereznay Katica. Udvaroltak egymásnak. Közel hozta a színészethez Zoltánt és elkezdett lelkesedni a színészi pályáért.
Szervezete nem bírta ezt az életvitelt, hamar veszélyesen megbetegedett. Sok megoldás után kutatott, azt hitte utolsó nyarán hogy jobban van, de sajnálatos módon Pesten 1870 november 5-én reggel 7 órakor, 22 évesen meghalt tüdőbajban. Petőfi-család közös sírjába helyezték.
A jegyzetet Tóth Emese és Kornhoffer Lili készítette (10.B)
Ren Xiangyi (Reni) 9.M
Toldi Emma és Bran Zsófia (10.A)
Gyurik Zsanett Málna (10.DN)
Simon Edit, Dominika, Holler Bodza, Damó Rebeka, Prágai Flóra (9.M)
Hetesi Luca, Darmai Zsanett 10.Á
Hetesi Luca, Darmai Zsanett 10. Á
Bényei-Darázs Eliza, Solti Cecília 10. Á
Zhang Keying és Damak Léna 10.Á
A PIM-kiállításon az egyik legérdekesebb interakcióra hívó mű: Petőfi egohálózata. A kör alapformára koncentrikus körökben elhelyezett kisebb-nagyobb színes golyók Petőfi barátai, ismerősei, társai, múzsái, szerelme vagy éppen ellensége.
Iskolánk fotós diákjai többféle perspektívából is feldolgozták ezt az installációt. A 10. M fotósai: Babits Csenge, Badacsonyi Gergely, Balkányi Máté, Botlik Benedek Máté, Magyar Zsófia, Németh Emma, Ötvös Bulcsú, Pataki Anna, Szarvas Dávid, Tarnóczy Laura, Tóth-Gecse Viktória.
Az Én Alföldem
(Petőfi után szabadon: Kovács Jázmin és Ráczkevi Panna 11. A)
(Fotó: 10.m Anna)
Minek nekem a belváros buzgó hangja
vagy hegynek szép vára
tán csodállak, ámde nem szeretlek
lelkemnek sosem leszel hazája.
fenn, a kerületek erdejének csúcsán
Újpest lelátóinak magaslatán
Ott vagyok honn, ott az én világom
Párját? Ha keresném sem találnám.
Felröpűlök ekkor gondolatban
házakon túl, az egek országába,
Dunai szúnyogoknak szigete
Fáradtan tekint rám vissza
Itt a fű sem zöld, csak a lemenő nap
sugarai öltöztetik az eget lilába
És zeneként csendül fel
A szurkoló tömeg harci dala
Sör a mezeken folyóként árad,
de ezt a szájízt már megszoktam
Mert keserűségben, és szenvedésben
érzem igazán otthon magam
Miket posztolna ma Petőfi a Face-n? Kik lennének az ismerősei? Hogyan chatelne?
A 11. Á és a 10.Á osztályból három csoport is eljátszott ezzel a gondolattal.
Majthényi Ákos és Huszti Levente munkája (0.Á) itt található: Petofi_face
Készítették: Schäffer Rózsa , Vukovics Vanda, Kovács Bálint 11.Á munkája:
